Kedves Clubtársunk!
Kedves Pártoló Barátunk!
Azt tartják a régi latin bölcsek, hogy a könyveknek megvan a maguk sorsa. Meg a törzshelyeknek is – tesszük hozzá.
Mert minket most, inkább törzshelyeink sorsa érdekel. Rozmaring folyosói félszavakból, Rozmaring előtéren elejtett megjegyzésekből úgy érzékeljük, komoly fenntartási gondokkal küzd kedves törzshelyünk a Rozmaring Vendéglő is . Panaszkodtak, hogy az elmaradtak az egész nyáron át táncoló lagzik , elmaradtak a bevételek. A vendéglő tulajdonosi összetétele is változott. Nem tudjuk milyen mértékben, de az eddigi fő vállalkozó és egyben üzletvezető Szabó Lajos barátunk, helyzete úgy tűnik megrendült. (Pedig ez a Vendéglő volt vendéglátós életének fő műve.)
Ha visszanézünk törzshelykeresési fél-utunkból, tapasztaltunk már nem várt redőny lehúzásokat.
Pl . a Kaltenberg Söröző, ami a 80-as évektől, legalább 3-4 évtizedig a város egyik legkedveltebb sörözője volt. Egyszer csak, bezárt. (Ebbe belejátszott a Covid is.)
A Rózsadomb Étterem az 1930-as évektől, népszerű budai vacsorázóhely volt. Neves vendégkörrel. A szocialista Vendéglátóipar időszakát is kibekkelte a régi néven. ( Lehetett volna „ Vörös-Rózsa Domb„ is… ) A 2000-es években több tulajdonosváltási szerencsétlenkedés után, ugyancsak bezárt. Bár úgy tudjuk évek óta megint virul : „ Csiki Vendéglő „ címen.
A városligeti Golden Tó-terasznak nyoma sincs. Igaz az épület másik szárnyában él egy vendéglő.
Az óbudai, Lajos utcai, Sípos Halászkert különterme, talán 1 évig látott vendégül minket. A vendéglátó történet szerint, itt a Lajos utcában már a XIX.sz végén volt kisvendéglő, borozó.
Egy óbudai kisvendéglő, a száz óbudai kisvendéglő között. A helyiséget az 1920-as évek végén vette át bizonyos Sípos Károly.
És Ő tette: A Sípossá. Csak halászlevet ( szálkamentes ) és túróscsuszát kínált. De, „ csak ezért, „ érdemes volt „ kijönni Óbudára „ Az államosítás után is meg tudta tartani a nevét. (Talán munkás jellegűnek ítélték a Sípos nevet. Sípos Károly ekkor már nem élt. )
A közelmúlt privatizációs fergetegében egy profi óbudai vendéglátós szerezte meg. Kicsit át kellett építenie a megroggyant falakat. De ismét jó forgalmú vendéglőt csinált. Halála után, a hozzá nem értő és felelőtlen gyerekei oly’ mértékben eladósították a régi vendéglőt, hogy elárverezték. Pár éve, „Semmi Extra„ néven, jellegében diáksörözőként működik. (A névben rejlő ígéretet, meg is tartják…)
Mi pedig jöttünk a Rozmaringba.
Régi törzshelyeinken, volt néha olyan érzésünk , hogy különterem igényünk miatt, vendéglőink nagyobb fogyasztást, nagyobb forgalmat várnak tőlünk. Ezt bizonyos idő után azzal érzékeltették, hogy előzetes figyelmeztetés nélkül, lefoglalt különtermünket váratlanul kiadták egy-egy nagyobb mulatozó csapatnak. Biztosítottak nekünk is asztalt – de különtermet nem. Ezt méltánytalannak tartottuk. De Ambassador mentalitásunkból adódóan nem használtunk indulatszavakat, hanem kellő tartással felálltunk és új helyet kerestünk.
De térjünk át, mostani magunkra.
Ha Ambassador november, akkor: Koncz Pista !
A nagy érdeklődésre való tekintettel a Rozmaring ismét rendelkezésünkre bocsátja, általunk kissé elárvult , Borozó nevű különtermünket.
Ezért örömmel hirdetjük, e havi rendes clubestünk időpontja :
2024. november 21. ( Clubcsütörtök )
Helyszín : Rozmaring Különterem
Javasolt Kezdet: 18:00 óra!
Várható témáink:
1. Aktuális Ambassador Információk
2. Ambassador Asztali beszélgetés: Vendégelőadónk: Koncz István úr !
Bemutatja legutóbbi könyvét: „ Az utolsó 13 beszélgetés „ !
Mint tudjuk, Koncz István a pécsi Jelenkor irodalmi folyóirat interjú rovatának vezetője. Ezek a beszélgetések, tudós ill. művész interjúk.
Kissé talányos, hogy miért az utolsók ezek a beszélgetések? Erre rákérdezünk! Lehet, hogy egy amolyan „ A varázsló eltöri pálcáját„-típusú hangulat, lehet, hogy híveit szeretné egy egyértelmű, nagy kiáltásra késztetni: „ Ne hagyd abba, Pista!” Megtudjuk!
A könyv-örömök között említjük meg, hogy Weiler Árpád pártoló barátunkról, a pécsi Ambassador kezdő csapatának tagjáról, is megjelent egy könyv: „Építésznek lenni!„ címmel. Építész életművéről. Ez bemutatja az általa tervezett épületeket amelyek főleg Pécs és Baranya városaiban láthatóak. Nem mindenki tudhatja, hogy házterveivel , többször is elnyerte „Az Év lakóháza„ építész díjat.
És akkor jöjjenek az Ambassador infók!
dr. Lustyik György barátunk, clubtársunk, szíves közlése szerint, nem hivatalosan részt vett 2024. szeptember végén, az ez évi Nemzetközi Ambassador Küldöttgyűlésen. Ezt Brüsszel mellett, egy Genval nevű kisvárosban tartották. (Hivatalosan dr. Kovács Éva, a pécsi női club elnöke képviselte a Nemzeti Clubot.)
Amiről szó esett. (Ambassador szó): A nemzetközi clubhajó halad.
A nemzetközi clubtagság jelenleg 4.000 fő felett van. A leglendületesebb fejlődés, bővülés Ausztriáliában, Malájziában, Indonéziában, Indiában várható.
A Fülöp szigeti clubvezetésben átmeneti válság keletkezett. Sikerült megoldani.
Európában nincs nagy változás, talán a német clubtagság jelentős csökkenése feltűnő . (1000 főről, 600 főre)
Az IAC anyagi helyzete rendezett – jelenti a Kincstár. Az IAC , USA-beli elnöke, kissé váratlanul, lemondott! Az új elnök, a régi alelnök, a belga Dirk Van Maele úr.
Az új elnökség javasolta, hogy a jelenlegi 40 EUR nemzetközi tagsági díjat emeljék 50 EUR-ra! A küldöttek megszavazták ! (27 éve nem volt emelés – indokolták . )
A korábban, többször tervezett nemzetközi IAC honlap, valahogy nem akar elkészülni. (Persze, nem a Farkas Győzőre bízták….)
Egyes nemzeti clubokban jelentkeztek bizonyos politikai jellegű kinyilatkozások. Ezt nem lehet kívánatosnak tekinteni.
A magyar nemzeti Alapszabály alakulását jó irányúnak tartják. Az Alapszabály pécsi Bíróság előtt van.
A többit pedig, megbeszéljük, majd a clubban !
Kelt, Óbudán, 2024. november, avagy Szent András havának 15. napján
Ambassador üdvözlettel
S. J.
clubkrónikás
Néhány emlékkép a „vendéglőinkről”:
