Kedves Clubtársunk !
Kedves minket kedvelő, pártoló, Barátunk !
Már jó ideje lehet, hogy észre sem vesszük, mégis csak benne vagyunk a farsangi időszakban. De ez, egyre kevésbé jelent programot számunkra. Egyre kevésbé van, bál – összehasonlítási alapunk arra, hogy autentikus bál-elemzők legyünk.
Hol van már a tavalyi Bál? kérdezhetnénk François Villon után szabadon. Hol az egykori felkérések? Hol az egykori lekérések? „A bájoló lágy trillák, és a tarka képzetek” [Csokonaitól]?
Egy bizonyos koron túl, a bál protokolláris esemény. Lehet kötelezettség is. Ahol valamilyen oknál fogva illik akár ajánlatos megjelenni. Lehet ez egzisztenciális, családi, szolidaritási stb, valamely ok.
Kissé kezd tömegsport jellegűvé válni.. Mert egyik jellemzője a tömeg. Még ha viszonylag válogatott is. Néha megértjük Horatiust: „Gyűlöllek: távol légy alacsony tömeg…” (Ez nyilván nem jól festene egy modernkori Alkotmányban…. )
A tömegsport jelleg már a ruhatárnál kimutatja a foga fehérjét (?), ahol gyanakodva szemlélgetjük a ruhatáros kabát-felismerési képességét. (Hogy találja ez majd meg a kabátomat, hajnal előtt… )
Aztán jön az asztalfoglalási elhelyezkedés stratégiája. Biztos, hogy ide szerettünk volna…?
Na, és az öltözet. Az uraknál szerencsére van egy demokratikusnak mondható leegyszerűsödés. A hölgyeknél viszont … továbbra is rizikófaktor. Bizonyára nem annyira mint Madame de Pompadour idejében – mégis. Egy nem igazán végig-gondolt, ruha, akár csak szövetszín, árulkodó lehet.
Eddig kedves, kellemesnek, normálisnak ismert hölgyismerőseink váratlan furcsa kitárulkozása. És ehhez nem kell korfüggően viszolyogtató dekoltázsokat bevállalni.
És hát a vacsora. Miután ilyen tömeget nem lehet a’ la carte kiszolgálni, menükből kell választani. A és B és esetleg C menü. Ez mindjárt menza-színvonalra képes zülleszteni, akár a Gundelt is. (Egyébként ügyes… Gundel ár, menza szint ….)
Meg hát az italok. Itt van átláthatóság. Azonnal átlátjuk, túlárazottak. Azért tudjuk mi, mibe kerül. Mennyi? Mint egy Közbeszerzési pályázat… De gyors döntési kényszerben vagyunk. Ott egye a fene…, hozza fiam…
A pincéreken is látszik, hogy a komoly borravaló reményében gyűrődnek. Hajnal felé bizonyára felvetődik bennük a pályaelhagyás gondolata.
Na, meg a zenekarok. Bulizenekarok. Olyanok, amilyenek. Néha elgondolkozik a bálozó, közelről néz és hall. Ezek szegények mit skálázhattak a Zeneiskolában a zongorán vagy a szaxofonon. Hogy aztán itt eljátszák az: „Ajjaj fekete vonat”-ot ….
És, persze, a tánc. De hát ez a Bál sine qua non-ja… Ettől bál, a bál. A Jókedvünk, jóérzésünk bizonyítéka a tánc. Pedig nagyon kevesen tudnak jól táncolni. És mégis, sokan táncolnak. Persze a táncoláshoz való jog, alapvető emberi jog. (Védjük, ameddig csak lehet.)
Sőt! Egy jogállamban, jogunk van rosszul is táncolni. Ez inkább etikai kérdés…
Persze vannak elfogadható báli megoldások. Néhány kedves ismerőssel megbeszélve, közösen menve, az aktuális Bál sikerétől függetlenül is jól érezhetjük magunkat.
De minek ehhez egy Bál? Amikor itt van a club !
Tehát, Ambassador. Nincsenek különösebb hírek. Legalábbis nem tudunk róluk. Kedves pécsi Ambassador társunk – dr. Lustyik György -, felesége, barátjuk folytatják a Karácsony előtt megkezdett világ körüli utazását. Legutóbb a Karib tengerekről küldte Ambassador üdvözletét. Most már Új Zélandhoz közelítenek.
Törzshelyünk a Rozmaring is próbálkozik Farsangi Bállal. Február 28-án. Valami „Sétahajó-Buli” zenekarral.
Étlapján különösebb innovációt nem fedezhetünk fel.
Ami az óbudai kulináris érdekességeket illeti, összejövetelünk napján, február 20-án este, a Kolosy téri Takler Borozóban mutatja be a georgiai (grúziai) budapesti Nagykövet a híresnek mondott, általunk nem igen ismert grúziai borokat. Pl.: Mtsvani Qvevri, Saperavi, Kindzmarauli.
(Rákosi Mátyás írja emlékirataiban, a grúz Sztálinnak is volt kedvenc grúziai bora. Őt is kínálta. (Borozgatánk Sztalinnal … ivott a jó öreg… mondja a költő) Hogy melyik bor? Utána kéne nézni.)
Georgia? Grúzia? Kissé nehezen szokjuk meg. Pedig, ha emlékszünk, a Beatles 1968-ban megjelent „Back in the USSR„ c. számában John Lennon már így fogalmaz: „Egyre csak Georgia jár a fejemben„ Vajon milyen útikönyv került a kezébe ?
A fentieket végig-gondolva, örömmel hirdetjük az e havi rendes clubest pontos időpontját :
2025. február 20. (Clubcsütörtök)
Helyszín: Óbuda, Rozmaring Étterem
Javasolt kezdet: 18:00 óra!
Ami pedig a többit illeti, megbeszéljük a clubban !
Kelt, Óbudán 2025. február avagy Böjtelő havának 14. napján
Ambassador üdvözlettel
S. J.
clubkrónikás
