Kedves Clubtársunk!
Kedves Pártoló Barátunk!

Legutolsó, februári találkozásunkkor öten ültük körbe az óbudai clubasztalt. Törzsvendéglőnk csendes téli hétköznapi formát mutatott. Kevés vendég, szűkített étlap.

Elbeszélgettünk, főleg közelmúlt történetünk (gazdaságpolitikai történetünk) félig-meddig már elfelejtett, talán már nem is olyan fontos történeteiről.

Ami clubunk jelenét illeti, tisztelettel figyeljük a jelenlegi átmeneti clubvezetés erőfeszítéseit a magyarországi Ambassador Clubmozgalom megújítására. Elsősorban dr. Lustyik György alelnök barátunk, mint megbízott elnök, szentel komoly energiákat a nemzeti club, minél aktívabbá tételére.

Ami a clubtörténetünket illeti, halljuk alakulnak új clubok és halljuk megszűnés felé is tartanak régi clubok. Több, mint három évtizedre visszatekintve úgy emlékszünk a 90-es évek elején, a clubalapulások évadján, valahogy könnyedén, és nagy kedvvel alakultak a clubok.
Aztán az első – rövid életű A. club – amely megszűnt, az egri club volt. Valami olyasmivel magyarázták, hogy valamennyi clubtaguk hasonló területen dolgozik – ha jól tudjuk, az idegenforgalom a turisztika területén – és club nélkül is, hivatalból, naponta találkoznak.

A ceglédi club nem szűnt meg csak kettévált. Ha jól tudjuk, bizonyos tagfelvételben nem tudtak megegyezni. Mostanra, úgy értesültünk, azonban már lassacskán egy ceglédi club sincs.

A kezdetben gondosan megkonstruált tagfelvételi ceremónia a mi pesti clubunkat is megérintette.
Gálszécsy Bandi alapító tagunk, már miniszter korában, jelezte, hogy érdeklődne a clubunk iránt egy államtitkár ismerőse is. Ennek, több tagunk nem igazán örült.
Attól féltek, hogy így, több politikussal egy kis clubban, akarva -akaratlanul, megjelenik a clubéletben a politika. Ez már az alapelveink szerint sem lenne kívánatos. De ez a veszély magától elhárult.
A hosszabb távú életképességünket inkább az befolyásolta, hogy a fiatalabb clubtársak, akiknek most kéne irányítani a clubot, 10-15 aktív clubélet után, más irányokba indultak. A tagfelvétel, mint olyan, már hosszú ideje, nem jelentkezik gondként. Bár tapasztalatunk szerint a felvételek, baráti megkeresések útján történtek.

Idővel az alapító tagok is sajnálatosan, fájdalmasan fogytak. Életkoraink előrehaladtával társasági aktivitásunk is egyre csökkent. Így praktikusabbnak látszott az egyszerűbb asztaltársasággá alakulás. Különösebb programokat, utazásokat már nem tervezünk. Egy törzsasztalra, azért még van igényünk.

Az átalakuló nemzeti Ambassador club (NACH), jelenlegi RAC (Regionális Ambassador Club) formája viszont igényelné clubjelenlétünket. Legalább adminisztratilag. Mert a budapesti club nemcsak Magyarországon volt, az első, hanem – úgy tudjuk – Kelet-Európában is. Tovatűntünk, talán nemzetközileg is elkedvetlenítő lenne.

Az Ambassador zászló további büszke lobogtatása érdekében, az ideiglenes vezetőség Küldöttgyűlést írt ki, mégpedig április 26-ra. Dunaföldvárra! Talán a minden évszak felől való, könnyebb megközelítés érdekében.

Egy külön, feltehetően érdekes beszélgetés lehetne, a Nyugat-Európai és a Kelet-Európai clubok helyzete, különbsége. Ez alatt elsősorban a nemzetközi clublehetőségek kihasználását értjük. 34 évvel ezelőtt, meg közben is, jelentős támogatásokat kaptunk a „ felzárkózáshoz „(Tagdíjkedvezmények, ösztöndíj, tanácsadó stb.)„
„És az évek, szálltak, mint a percek …” 34 évünk, „elszelelt …”.
Vajon merre tart a „felzárkózásunk„?

Kérdés az is: ez mivel mérhető ?

Valamennyiünk életében, főleg a 90-es években, jelentős változások történtek. Egzisztenciális változások. Nem mondhatjuk magunkat vesztesnek. És mégis. Csendes Ambassador esteken, fehér asztalnál, italainkat kikérve, eltűnődhetünk a Nyugat Európai clubokhoz való „ felzárkózás„ helyzetéről…
Persze bízzunk benne , mint 1861-ben Arany János, hogy: „ Vásznunk dagad, hajónk előre megy !„

A fenti tűnődésekkel vegyes bizakodással hirdetjük, e havi rendes clubtalálkozónk:

2024. március 21. (Clubcsütörtök)
Helyszín: Óbuda, Rozmaring Vendéglő
Kezdet: 18:00 óra!

Ami pedig a többi tűnődést illeti, majd a: clubban!

Március 15-e lévén azért ejtsünk szót egy korabeli clubhelyiségről, a Pillvax Kávéházról! Miért pont a Pillvax név – Ő (Karl Pillwax) így írta! – maradt meg?
A kávéházat nem is ő alapította és az igazán izgalmas években már tovább is adta. Talán az ő idejében lett igazi kulturális, információs központ. Nagy vitákkal, izgalmas beszélgetésekkel.
A szabadságharc (korabeli kifejezéssel önvédelmi harc) bukásával, kiürült a Pillvax. Hosszú évekig nem is volt tanácsos a közelébe menni. De aztán, a Bach kormányzat bukásával (1859) már nem lett volna akadálya az egykori, pezsgő élet feltámasztásának.
A helyszín alig változott. Mégse támadt fel. A régi törzsvendégek – már aki életben maradt – nem tértek vissza. Környékbeli, főleg német iparosok, kereskedők és feleségeik tértek be, egy-egy kávéra. Jellegtelen, unalmas hely lett. Pedig 1912-ig, a ház lebontásáig, még működgetett.
Történelmi tanulság: egy club lelkét, az aktív tagság adja!

Kelt, Óbudán, 2024. március avagy Böjtmás havának 15. napján.

Ambassador üdvözlettel:

S. J.
clubkrónikás